A nőgyógyászati daganatok

Daganatok a külső (szeméremtest) és a belső női nemi szervek (hüvely, méhnyak, méhtest, méh körüli szövetek, petevezetők, petefészkek) bármelyikéből kiindulhatnak.

A legtöbb nemi szervi daganat kialakulásának okát jelenleg nem ismerjük, ez alól kivétel a méhnyakrák és a szeméremtest bizonyos tumorai, ezen esetek 90%-ának kialakulásáért ugyanis a humán papilloma vírus (HPV) bizonyos törzsei által okozott és hosszú éveken át fennálló fertőzés tehető felelőssé. A petefészek és az emlő bizonyos daganatai öröklődhetnek.

 

A nemi szervek különböző daganatai lehetnek jó- és rosszindulatúak. A jóindulatú tumorokra általában az jellemző, hogy tok veszi őket körül, a környező szövetekbe nem terjednek, nem adnak áttéteket (metasztázisokat), szövettani (mikroszkópos) vizsgálatuk érett sejteket és kevés osztódó (szaporodó) sejtet mutat. A jóindulatú daganatok által okozott panaszok és tünetek azok elhelyezkedésétől függ, eltávolításuk általában (de nem mindig) szükséges. A rosszindulatú tumorok ezzel szemben „invazívan”, azaz a szomszédos szövethatárokat nem respektálva növekszenek, áttéteket adnak, szövettani vizsgálatuk kapcsán pedig különböző fokban éretlen és gyakran osztódó sejteket találunk. A rosszindulatú daganatok eltávolítása, ha ez még lehetséges, csaknem minden esetben szükséges, amit bizonyos esetekben további kezelések (kemoterápia, besugárzás, stb.) követnek.

Léteznek un. rák-megelőző állapotok is, ezekre általában az jellemző, hogy szövettanilag a rosszindulatú sejtek jellegzetességeit mutatják, de a környezetüket nem infiltrálják, és nem adnak áttéteket. Előfordulhat, hogy kezelés nélkül maguktól is meggyógyulnak, de az is, hogy bizonyos idő (legtöbbször évek) elteltével valódi rosszindulatú daganattá alakulhatnak át, ezért az esetek többségében valamilyen – legtöbbször műtéti – kezelést igényelnek.

Az alábbiakban a leggyakoribb nemi szervi tumorokat mutatjuk be.

 

1. A szeméremtest daganatai

A jóindulatú elváltozások a bőr elvékonyodásával, fájdalmával, sokszor kínzó viszketéssel járnak. A jóindulatúság biztos diagnózisához próbakimetszés, ill. a daganat teljes eltávolítása és ezt követően a kivett minta szövettani vizsgálata szükséges. A szeméremtest jóindulatú és rákmegelőző daganatainak kezelését azok ép szövetben történő eltávolítása jelenti.

A valódi rosszindulatú daganatok ritkák, az összes nemi szervi daganatok kb. 5%-át jelentik, leginkább az idős korúak (60 év felettiek) betegsége. Bizonyos fajták kialakulásában szerepet tulajdonítanak a HPV vírus egyes törzsei által okozott idült fertőzésnek. Ezek a daganatok időnként szemölcs formájúak, máskor kifekélyesednek, és előbb-utóbb ráterjednek a környező szövetekre és a nyirok utakon keresztül áttéteket adnak. Panaszt nem okozó, de növekvő pigmentált folt a bőrben rosszindulatú festékes anyajegyre, az un. melanomára utalhat. Kezelésük műtéti, a későbbiekben kemoterápia és sugárkezelés jöhet szóba. A kórjóslat - mint a legtöbb rosszindulatú daganat esetében - attól függ, hogy mennyire sikerült korai stádiumban felfedezni, ill. eltávolítani a daganatot. A későn operált, esetleg már áttéteket adó daganatok esetében a gyógyulás esélye kicsi és az életkilátások rosszak.

 

2. A hüvely daganatai

A jóindulatú elváltozások közül a folyadékkal telt tömlők, az un. hüvelyfali ciszták előfordulása a leggyakoribb. Panasz, vagy a ciszta növekedése esetén eltávolításuk indokolt. A hüvelyhámban is előfordulhatnak az un. rákmegelőző állapotok, ezek általában panaszt, tünetet nem okoznak, a nőgyógyászati rákszűrés kapcsán a hüvely megtekintésekor fedezhetők fel és az elváltozások kimetszését és szövettani vizsgálatát indokolják.

Rosszindulatú daganat, ill. rák a hüvelyhámból is kiindulhat, ez a nőgyógyászati daganatok között meglehetősen ritka, és leginkább 60 év felettiekben jelentkezik. Legjellemzőbb tünete a fájdalom nélküli hüvelyi vérzés és a bűzös folyás. Kezelésében a műtété és a sugárterápiáé a vezető szerep. A felfedezést követő 5 éves túlélés valószínűsége viszonylag alacsony, elsősorban a késői felismerés miatt.

 

3. A méhnyak daganatai

A méhnyak jó- és rosszindulatú daganatai meglehetősen gyakoriak, a női nemi szervek tumorainak kb. 30%-át teszik ki.

A jóindulatú daganatok közül leggyakoribbak az un. polipok: a méhnyak megtekintésekor a külső méhszájban általában borsónyi-babnyi, sokszor vérzékeny képletet találunk. A legjellegzetesebb panasz a – legtöbbször közösülés utáni – vérzés, valamint a bő, nyákos váladékozás, de sokszor semmiféle tünetet nem okoznak, ami ismét az időszakos nőgyógyászati vizsgálat, a rákszűrés fontosságára hívja fel a figyelmet. Eltávolításuk és szövettani vizsgálatuk szükséges.

 

A méhnyakon előforduló un. rákmegelőző állapotok és a méhnyakrák különös jelentőségét gyakoriságukon kívül az adja, hogy – a legtöbb belső szervi daganattal szemben - elhelyezkedésük folytán nőgyógyászati vizsgálat kapcsán láthatók, ezért a rendszeres rákszűrés gyakorlatilag garantálja, hogy a felismerés és a megfelelő kezelés időben megtörténhet, és a beteg meggyógyul. Indokolja ezt az is, hogy a méhnyakrák eleinte nem, csak előrehaladottabb, sokszor már gyógyíthatatlan állapotban okoz tüneteket. Ha minden nő 18 éves korától, ill. a rendszeres szexuális élet megkezdésétől kezdve rendszeresen járna nőgyógyászati rákszűrésre, valamint kihasználná a HPV elleni – meglehetősen drága - védőoltás adta lehetőségeket, akkor a XXI. században egyetlen nő sem halhatna meg méhnyakrák miatt. Ezzel szemben a helyzet az, hogy pl. Magyarországon a női lakosság átszűrtsége nagyon alacsony, a rákmegelőző állapotok nem kerülnek időben felismerésre, évente kb. 1300 új méhnyakrákos esettel találkozunk, és ezek harmada-fele a gyógyíthatóság szempontjából már későn kerül felismerésre és a beteg meghal.

 

A méhnyakban a rákmegelőző állapotok (orvosi rövidítésük: CIN) kialakulásáért a HPV bizonyos, elsősorban a 16-os és a 18-as törzsei tehetők felelőssé. Gyakrabban alakulnak ki a 20 és 40 évesek között és azokban, akiknek egyszerre több szexuális partnerük van, vagy gyakran váltogatják a partnereiket. Panaszt általában nem okoznak, rákszűrés kapcsán fedezhetők fel. Eltávolításuk mindenképpen szükséges egyrészt a szövettani diagnózis céljából, másrészt azért, mert a műtét (leggyakrabban a külső méhszáj kúp alakú eltávolítása: az un. konizáció méhűri kaparással kiegészítve) a kezelést is jelenti egyben. Ha a HPV fertőzés gyanúja felmerül, de a tumorcitológiai vizsgálat (a méhnyakról levált sejtek mikroszkópos vizsgálata) ép viszonyokat mutat, műtét általában nem, de rendszeres ellenőrzés szükséges.

 

A méhnyakrák kialakulásáért az esetek több mint 90%-ában a HPV bizonyos törzsei okozta fertőzés tehető felelőssé. Leginkább a méhnyak rákmegelőző állapotaiból fejlődik ki évek alatt. Szemben a többi női nemi szervi rákkal a méhnyakrák a fiatalkorúak betegsége: leggyakrabban a 35-50 év közöttiekben fejlődik ki (de előfordulhat 14 és 84 éves korban is). Korai stádiumban tünetmentes, később bűzös folyás, vérzés jelentkezhet, de ez már leginkább az előrehaladottabb – és ezért már sokszor gyógyíthatatlan - esetekre igaz.

A szövettani vizsgálattal diagnosztizált méhnyakrák kezelésében a műtété a vezető szerep, de a betegek közül sokan – a sokszor késői felismerés miatt – nem érik meg a műtétet követő 5. évet. A rákmegelőző állapotok megelőzése a HPV elleni oltással, valamint ezek rendszeres nőgyógyászati rákszűréssel történő időbeni felismerése lehetőséget ad a méhnyakrák kialakulásának megakadályozására. A méhnyakrákot tehát nem kezelni, hanem megelőzni kell(ene).

 

4. A méhtest daganatai

A méhtestből kiinduló jóindulatú izomszövet daganat: a mióma a női nemi szervek leggyakoribb tumora, és ez a méheltávolítások gyakori (kb. 40%) oka. Oka ismeretlen. A mióma göbök nagyra nőhetnek, és növekedésükben feltehetően a tüszőhormonnak szerepe van. Sokszor panasz- és tünetmentesek, ill. a panaszok a mióma göbök méretétől és elhelyezkedésétől függenek: méhnyálkahártya alatti göbök legtöbbször menstruáció alatti erős fájdalmat és bő vérzést, a méh falában lévők inkább fájdalmat okoznak. A méh üregét is deformáló mióma göb meddőséget, mégis bekövetkezett terhesség esetén spontán vetélést és koraszülést okozhat. Nőgyógyászati és UH-os vizsgálattal felismerhetők; pontos méretük és elhelyezkedésük felderítése – ritkábban - MRi segítségével lehetséges. Kezelést csak panaszok fennállása esetén igényelnek, ami műtétből, gyógyszeres kezelésből, vagy a méhet ellátó artériák katéteres elzárásából áll. A műtét a panaszoktól függően csak a mióma göb(ök) eltávolításából (pl. meddőség esetén), vagy, ha az illető már idősebb és nem akar szülni, a méh eltávolításából állhat. Ezeket a műtéteket ma már leginkább endoszkópos, esetleg hüvelyi úton lehet és kell végezni.

Polipus nem csak a méhnyakon, hanem a méhtest nyálkahártyájából is kifejlődhet, ez a szokványos nőgyógyászati vizsgálat kapcsán természetesen nem, de hüvelyi UH vizsgálat kapcsán felismerhető. Leggyakoribb panasz a rendetlen vérzés, de – megakadályozván a megtermékenyített petesejt beágyazódását - meddőséget is okozhat. Eltávolítása műtéti: méhűri kaparással vagy méhtükrözés kapcsán.

 

A méhtestben is előfordulhat un. rákmegelőző állapot: ezt orvosi kifejezéssel hiperpláziának hívják (a mirigyhám, ill. a méhnyálkahártya megvastagodását jelenti). Kialakulásában a tartós tüszőhormon hatásnak lehet szerepe; a nyálkahártya UH-on látható megvastagodása, egyenetlensége, panaszként pedig rendetlen vérzés jellemzi. A méhűri kaparás és a szövettani vizsgálat az elváltozás gyanúja esetén mindenképpen szükséges.

 

A méhnyak rákjával szemben a méhtestrákot nem vírusok (HPV) okozzák, leginkább túlsúlyos, cukorbeteg, magas vérnyomás betegségben szenvedőkben alakul ki. Míg a méhnyakrák inkább a fiatalabb nők betegsége, addig a méhtestrák főleg 50 éves kor után alakul ki. Sok esetben a fentebb már említett méhnyálkahártya hiperplázia talaján jön létre, ezért, különösen az utolsó rendes havivérzés időpontja: az un. menopauza utáni időszakban jelentkező rendetlen vérzés esetén nőgyógyászati és UH vizsgálat, majd méhkaparás szükséges, leggyakrabban méhtükrözéssel kiegészítve. Ha a szövettani vizsgálat kóros (atípusos) sejteket, súlyos rákmegelőző állapotot igazol, a méh eltávolítása szükséges; kezdődő, vagy már kialakult daganat esetén a függelékek (petefészkek és petevezetők) eltávolításával, súlyosabb esetben a hasüregi nyirokcsomók eltávolításával együtt. Ha a rákos szövet a méh falát jelentősen beszűri, a műtét után sugárkezelést is végeznek.

 

5. A petefészek daganatai

Viszonylagos gyakorisága mellett a petefészekrák különös jelentőségét az adja, hogy egyrészt sokáig tünetmentes marad, ill. a tünetek nem jellegzetesek (hasi fájdalom, feszülés), másrészt a szokványos nőgyógyászati vizsgálattal sokszor nem fedezik fel. Következésképpen sokszor későn kerül felismerésre, amikor a beteg már gyógyíthatatlan. Ahogyan a többi nemi szervi daganatok, a petefészek tumorai is lehetnek jó-, ill. rosszindulatúak.

A petefészek jóindulatú daganatai meglehetősen gyakoriak, főleg fiatalokban. Az un. funkcionális ciszták valójában nem valódi daganatok: általában a peteérés zavarához kapcsolódó vékony falú, egyosztatú, víztiszta bennékű tömlők, amelyek néhány héten belül általában spontán eltűnnek, időnként azonban alhasi panaszokat okozhatnak. Felismerésük nőgyógyászati és hüvelyi UH vizsgálattal lehetséges, a valódi daganatoktól való elkülönítésben segít a vérből való tumor marker (CA 125 és újabban: HE 4) meghatározás: funkcionális ciszták esetében ezek ugyanis nem mutatnak kóros emelkedést. Ha a ciszta nem múlik el magától, vagy kifejezett alhasi panaszokat okoz, műtéti kezelés jön szóba: hastükrözést és a ciszta (és nem a petefészek!) eltávolítását végezzük el (a ciszták leszívása: un. punkciója ritka esetektől eltekintve helytelen megoldás). A biztonság kedvéért a műtét során eltávolított ciszta szövettani vizsgálata szükséges.

 

A vizsgálatok (nőgyógyászati vizsgálat, áramlásméréssel kiegészített hüvelyi UH vizsgálat, CA125 és HE4) alapján jóindulatúnak vélt petefészek daganatok műtéti eltávolítása mindenképpen szükséges, mert sohasem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy tényleg jóindulatú tumorról van-e szó, és a végző diagnózist csak a daganat szövettani vizsgálata adhatja meg.

 

A petefészek rosszindulatú daganata: a rák leginkább az idősebb nők betegsége. Alattomos betegség: általában sokáig nem okoz tünetet, panaszt, és, ha vannak is, ezek a panaszok legtöbbször jellegtelenek: hasi fájdalom, feszülés, a has körfogatának növekedése, esetenként a környező szervek (húgyhólyag, végbél) nyomása okozta tünetek. Felismerésük a szokványos nőgyógyászati vizsgálattal sokszor nehéz, útba igazíthat az áramlásméréssel kiegészített hüvelyi UH vizsgálat és a tumor markerek mérése. Mindezek miatt a petefészekrák a női nemi szervi rákok közül talán a legrosszabb indulatú betegség: sokszor későn, már gyógyíthatatlan állapotban kerül felismerésre és a beteg meghal. Kezelésében a műtét elengedhetetlen: általában nem csak a petefészek, hanem a méh és a másik oldali függelék eltávolítása is szükséges. A végleges kezelési terv a szövettani lelet ismeretében állítható fel: csaknem minden esetben kemoterápiára is szükség van.