A nőgyógyászati daganatok

A nemi szervek daganatai lehetnek jó- és rosszindulatúak. A jóindulatú tumorokat általában tok veszi körül, a környező szövetekbe nem terjednek, nem adnak áttéteket (metasztázisokat), szövettani vizsgálatuk érett sejteket és kevés osztódó sejtet mutat. A rosszindulatú tumorok ezzel szemben „invazívan”, a szomszédos szövethatárokat nem respektálva növekszenek, áttéteket adnak, és szövettanilag különböző fokban éretlen, gyakran osztódó sejteket tartalmaznak; eltávolításuk — ha lehetséges — csaknem minden esetben szükséges, amit bizonyos esetekben további kezelések (kemoterápia, besugárzás) követnek.

Léteznek úgynevezett rákmegelőző állapotok is: ezek szövettanilag a rosszindulatú sejtek jellegzetességeit mutatják, de a környezetüket nem infiltrálják, és nem adnak áttéteket. Előfordulhat, hogy kezelés nélkül maguktól meggyógyulnak, de az is, hogy bizonyos idő (legtöbbször évek) elteltével valódi rosszindulatú daganattá alakulnak, ezért az esetek többségében valamilyen — legtöbbször műtéti — kezelést igényelnek.

Az alábbiakban a leggyakoribb nemi szervi tumorokat mutatjuk be.

1. A szeméremtest daganatai

A jóindulatú elváltozások a bőr elvékonyodásával, fájdalmával, sokszor kínzó viszketéssel járnak. A jóindulatúság biztos diagnózisához próbakimetszés, illetve a daganat teljes eltávolítása és ezt követő szövettani vizsgálat szükséges; a jóindulatú és rákmegelőző daganatok kezelése azok ép szövetben történő eltávolítása.

A valódi rosszindulatú daganatok ritkák (az összes nemi szervi daganat kb. 5%-a), leginkább az idős korúak (60 év felettiek) betegségei. Bizonyos fajtáik kialakulásában szerepet tulajdonítanak a HPV egyes törzsei által okozott idült fertőzésnek. Ezek a daganatok időnként szemölcs formájúak, máskor kifekélyesednek, és előbb-utóbb ráterjednek a környező szövetekre, a nyirokutakon keresztül pedig áttéteket adnak. Panaszt nem okozó, de növekvő pigmentált folt a bőrben rosszindulatú festékes anyajegyre (melanómára) utalhat. Kezelésük műtéti, később kemoterápia és sugárkezelés jöhet szóba; a kórjóslat attól függ, mennyire sikerült korai stádiumban felfedezni és eltávolítani a daganatot.

2. A hüvely daganatai

A jóindulatú elváltozások közül a folyadékkal telt tömlők, az úgynevezett hüvelyfali ciszták előfordulása a leggyakoribb; panasz vagy a ciszta növekedése esetén eltávolításuk indokolt. A hüvelyhámban is előfordulhatnak rákmegelőző állapotok — ezek általában nem okoznak tünetet, a rákszűrés kapcsán fedezhetők fel, és kimetszésüket szövettani vizsgálat indokolja.

Rosszindulatú daganat a hüvelyhámból is kiindulhat; ez a nőgyógyászati daganatok között meglehetősen ritka, és leginkább 60 év felettiekben jelentkezik. Legjellemzőbb tünete a fájdalom nélküli hüvelyi vérzés és a bűzös folyás. Kezelésében a műtété és a sugárterápiáé a vezető szerep; az 5 éves túlélés valószínűsége viszonylag alacsony, elsősorban a késői felismerés miatt.

3. A méhnyak daganatai

A méhnyak jó- és rosszindulatú daganatai meglehetősen gyakoriak, a női nemi szervek tumorainak kb. 30%-át teszik ki. A jóindulatú daganatok közül leggyakoribbak a polipok: a külső méhszájban általában borsónyi-babnyi, sokszor vérzékeny képletet találunk. A legjellegzetesebb panasz a — legtöbbször közösülés utáni — vérzés, valamint a bő, nyákos váladékozás, de sokszor semmiféle tünetet nem okoznak, ami a rákszűrés fontosságára hívja fel a figyelmet. Eltávolításuk és szövettani vizsgálatuk szükséges.

Rákmegelőző állapotok (CIN): a méhnyakon előforduló rákmegelőző állapotok és a méhnyakrák különös jelentőségét gyakoriságukon kívül az adja, hogy — a legtöbb belső szervi daganattal szemben — elhelyezkedésük folytán nőgyógyászati vizsgálat kapcsán láthatók. A rendszeres rákszűrés gyakorlatilag garantálja, hogy a felismerés és a megfelelő kezelés időben megtörténjen, és a beteg meggyógyuljon. A CIN kialakulásáért a HPV elsősorban a 16-os és 18-as törzsei tehetők felelőssé; gyakrabban alakulnak ki a 20 és 40 évesek között, és panaszt általában nem okoznak. Eltávolításuk mindenképpen szükséges egyrészt a szövettani diagnózis, másrészt a kezelés (leggyakrabban a külső méhszáj kúp alakú eltávolítása: a konizáció) céljából.

Méhnyakrák: kialakulásáért az esetek több mint 90%-ában a HPV okozta fertőzés tehető felelőssé; leginkább a méhnyak rákmegelőző állapotaiból fejlődik ki évek alatt. Szemben a többi női nemi szervi rákkal, a méhnyakrák a fiatalkorúak betegsége: leggyakrabban a 35-50 év közöttiekben fejlődik ki. Korai stádiumban tünetmentes, később bűzös folyás, vérzés jelentkezhet. A szövettani vizsgálattal diagnosztizált méhnyakrák kezelésében a műtété a vezető szerep. A méhnyakrák megelőzése a HPV elleni oltással, valamint a rácmegelőző állapotok rendszeres rákszűréssel történő időbeni felismerése révén lehetséges — a méhnyakrákot tehát nem kezelni, hanem megelőzni kell(ene).

4. A méhtest daganatai

Mióma: a méhtestből kiinduló jóindulatú izomszöveti daganat a női nemi szervek leggyakoribb tumora, és a méheltávolítások gyakori (kb. 40%-os) oka. Sokszor panasz- és tünetmentes; a panaszok a miómagöbök méretétől és elhelyezkedésétől függenek. Kezelést csak panaszok fennállása esetén igényelnek — műtétből, gyógyszeres kezelésből, vagy a méhet ellátó artériák katéteres elzárásából áll. Ezeket a műtéteket ma már leginkább endoszkópos, esetleg hüvelyi úton lehet és kell végezni.

Polipus: a méhtest nyálkahártyájából is kifejlődhet; hüvelyi ultrahangvizsgálat során felismerhető. Leggyakoribb panasz a rendetlen vérzés, de — megakadályozván a megtermékenyített petesejt beágyazódását — meddőséget is okozhat. Eltávolítása műtéti: méhűri kaparással vagy méhtükrözéssel.

Rákmegelőző állapot (hiperplázia): a méhtestben is előfordulhat; a mirigyhám, illetve a méhnyálkahártya megvastagodását jelenti, kialakulásában a tartós tüszőhormon-hatásnak lehet szerepe. A méhnyakrákkal szemben a méhtestrákot nem vírusok (HPV) okozzák — leginkább túlsúlyos, cukorbeteg, magas vérnyomásbetegségben szenvedőkben alakul ki, főleg 50 éves kor után. Különösen a menopauza utáni időszakban jelentkező rendetlen vérzés esetén nőgyógyászati és ultrahangvizsgálat, majd méhkaparás — leggyakrabban méhtükrözéssel kiegészítve — szükséges. Ha a szövettani vizsgálat kóros sejteket igazol, a méh eltávolítása szükséges.

5. A petefészek daganatai

Viszonylagos gyakorisága mellett a petefészekrák különös jelentőségét az adja, hogy sokáig tünetmentes marad, a tünetek nem jellegzetesek (hasi fájdalom, feszülés), és a szokványos nőgyógyászati vizsgálattal sokszor nem fedik fel. Következésképpen sokszor későn kerül felismerésre, amikor a beteg már gyógyíthatatlan.

Jóindulatú daganatok és funkcionális ciszták: a petefészek jóindulatú daganatai meglehetősen gyakoriak, főleg fiatalokban. Az úgynevezett funkcionális ciszták valójában nem valódi daganatok: a peteérés zavarához kapcsolódó, vékony falú, víztiszta bennékű tömlők, amelyek néhány héten belül általában spontán eltűnnek. Felismerésük nőgyógyászati és hüvelyi ultrahangvizsgálattal lehetséges; a valódi daganatoktól való elkülönítésben segít a vérből mért tumormarker (CA 125 és HE4) meghatározása. Ha a ciszta nem múlik el magától, vagy kifejezett panaszokat okoz, műtéti kezelés — hastükrözés és a ciszta (nem a petefészek!) eltávolítása — jön szóba.

Petefészekrák: a petefészek rosszindulatú daganata leginkább az idősebb nők betegsége. Alattomos: általában sokáig nem okoz tünetet, és ha vannak is, ezek legtöbbször jellegtelenek (hasi fájdalom, feszülés, a has körfogatának növekedése). Felismerésük sokszor nehéz; útba igazíthat az áramlásméréssel kiegészített hüvelyi ultrahangvizsgálat és a tumormarkerek mérése. A petefészekrák a női nemi szervi rákok közül talán a legrosszabb indulatú betegség: sokszor későn, már gyógyíthatatlan állapotban kerül felismerésre. Kezelésében a műtét elengedhetetlen — általában nemcsak a petefészek, hanem a méh és a másik oldali függelék eltávolítása is szükséges; a végleges kezelési terv a szövettani lelet ismeretében állítható fel, és csaknem minden esetben kemoterápiára is szükség van.